Történet

A szakmunkásképzés akkor indult meg az egykori Leninvárosban, amikor megkezdődött a térség
iparosítása 1958-ban. Először csak a gyakorlati oktatás volt a bázisvállalatokban, az elméleti oktatás
Miskolcon zajlott. Az iparvállalatoknak műszerész, lakatos, esztergályos, motortekercselő,
villanyszerelő,hegesztő és csőszerelő szakemberekre volt szüksége.Az iskola életében jelentős
állomás volt, amikor 1970 őszén, a Tiszaújvárosi tanműhely öt helyiségét ideiglenesen
osztálytermekké alakították. Ekkor 400 ipari tanuló képzése folyt az intézményben.A Munkaügyi
Minisztérium 1972. január 01-től nyilvánította önálló oktatási intézménnyé a városban működő
106. számú Ipari Szakmunkásképző intézetet, majd tíz tanteremre bővült az oktatás elméleti színtere,
és tovább bővültek a gyakorlati képzési helyek. Az iskola épületének birtokba vétele a tanulók által
1973. szeptemberétől vált lehetővé. Az iparvállalatok támogatásának köszönhetően az iskolában
folyó képzések a térségben „elit” képzésnek minősültek az 1990-es évek közepéig, és biztos
munkalehetőségeket kínáltak az iskola befejezését követően a tanulóknak. Az oktatás kedvező
körülményeihez a Tiszai Erőmű Vállalat, illetve a Tiszai Vegyi Kombinát jelentős anyagi és erkölcsi
támogatással járult hozzá.Időközben szükségessé vált az iskola nevének módosítása. Az iskola
névadója Brassai Sámuel, nyelvész, filozófus, természettudós, az „utolsó erdélyi polihisztor”, az MTA
tagja lett. Az ő nevéhez fűződik az 1841-ben elfogadott tanügyi reform, melynek során az oktatás
nyelve a latin helyett a magyar lett.lntézményünksok névváltozást, és intézményi összevonást
megélt, több ízben változott képzési szerkezete, működtetői és fenntartói rendszere.
2014. szeptember 1-től a Szerencsi Szakképző Centrum vette át az intézmény fenntartását, így ma
Szerencsi Szakképzési Centrum Tiszaújvárosi Brassai Sámuel Technikum és Szakképző Iskola néven működik.